'Sámson' :D

Hát ma igazából 8 óránk lett volna, de valami tanári megbeszélés miatt elmaradt, így 6 óránk volt. De hát nekem nem jön elöbb buszom, szóval 1 órát még ott maradtam. Felmentem a Bogiékkal a koleszba. Ja meg elötte az ebédlőbe...Toncsival szemeztünk kicsit..oké...! :D Fönt meg jól megvoltunk. Bogival hülyültünk!  :D Meg zenét hallgattunk. Meg az új lány meg muatta a zenéit...kicsit hörgős, de azt leszámítva nem olyan vészes...! Na jó, kezdek vele meg...hát a megbarátkozni kicsit túlás...maradjunk anyiba hogy kezdem elfogadni, meg kevésbé félek tőle...! :)

Uh de utólsó óra tök jó volt. Géptan...! Tanár fél órán keresztűl nem jött be, mert közölte hogy neki most dolga van, maradjunk csendbe...! Aham, persze...! :D Zenéthallgattunk (mulatós most a divat az osztályba! :D) meg sokat röhögtünk! Tök családias volt a hangulat! Nekem nagyon bejött, tökre bírtam! :D I luv 10.A.! <3 ^^ (Am ott kiabálta be a Tündi hogy Sámson, csak úgy! És es ezen mindenki szakadt! :D)

De viszont ezeket leszámítva tök feszült hangulat volt ma...nem csodálom...! Hát úgy volt, hogy tesin a Bogi agyilag kikészült! Elviharzott és egyebek! És a többiek meg elkezdték osztani, hogy a Bogi megváltozott az új csaj miatt...! Hát én meg mondtam hogy hadják, én értem miért ilyen...! Naná, hogy azonnal le lettem támadva hogy mondjam már el...! Hát én a Zolira fogtam...( mert most szakítottak...)! De úgy vezettem be, hogy Bogi észre vett rajtam valamit, ezt megbeszéltük, meg ő is mondta a "problémáját"! És ebből lett, hogy 'ést most mondjam el nekem mi bajom'! Nekem bajom éppenség nincsen, nem értem mi nem érthető ezen...! De am Bogi azt mondta, hogy nem azért, de ezt mi már megbeszéltük, lényegtelen...mondjuk...! Ja és am konkrétan a Livi volt ilyen értetlen, annak a fejét kezdtem el leszedni..! Azztán jött következő órába a postám, miszerint Ő nem akar elveszíteni, meg hozzá se szóltunk azóta a Bogival. Óra végén meg oda áll, hogy várja a választ...! Na ha addig nem voltam kész, na akkor ott...! Oké...most ezt itt kifejtem, mert ez kicsit hosszú gondolat menet számomra, írásba könnyebben megy, mert így közbe jól megtudom fontolni, nem csaj úgy fejéhez vágdosni az embereknek a dolgokat, aztán vagy végighallgat vagy nem...!

Szóval:

Múltkor mondta, hogy a Normannak valami baja van, de Ő mondta neki, hogy mindig mellete marad (mármint Livi a Norman mellet, mint barát) erre mondta a Norman, hogy sajnos nem.Livi erre azt mondta, hogy ennek tényleg baja van. Én meg mondtam rá, hogy nem, csak ismeri az életet, tudja hogy mi lesz, hogy egyszer úgy is mindenki elfogja hagyni...! Erre Livi átölet, hogy Ő sose hagy el engem...! Aztán lám mit ád isten...a múltheti produkciót...!És bevallom őszintén rohadt nagyot koppantam. Mert elfelejtettem az eddigi dolgaimat. Túlságosan megbíztam az emberekben...az életbe...! És most hogy így újra talpon vagyok...hát...! Nem tudom, azthiszem örök mondásom, hogy sosem volt legjobb barátom...! Fájdalamas igazság, de nem tudok vele mit tenni, igaz bárhogy akarnám bemesélni magamnak, vagy mások nekem..á-á! Mert egy barátság...mármint egy igazi nem abból áll, hogy upsz nekem ilyen kedvem van, most nem vagy a barátom...! Nem b*zdmeg, ez nem az! És nem megy szebben, mert kellőkép fent van a pumpám! Nem mondom, hogy mert én olyan tyű de klassz barát vagyok, de tudtommal én nem csináltam ilyet, nem hagytam el a barátaimt! Az hogy néha napján összeveszünk és a pokolba kívánjuk belül egymást az egydolog! De nem mondjuk, vagy ha igen, akkor se azt jelentjük ki hogy itt a vég, csak azt, hogy húzhat egy időre melegebb égtájra...! És ez...áh...! Nem, egyszerűen nem megy, nem tudom szavaká formálni jobban ezt az egészet...! És én nem fogok térden csúszva könyörögni, hogy na te fogadj már vissza és egyebek! Meg egy fenét! Lelkiismeretem köszöni jól van...! Nem én leszek az aki felnyalja a padlót csak hogy tiszta legyen...arról mindenki letehet! És mint mondóttam volt ezért már csak küzdeni lehet. Egy bocsi, vagy egy miért, esetleg egy mosolygós kézfogás az itt semmi. Mondjuk egy mélyreható beszélgetésbe is kételkedek jelenleg az igazat megvalva...!

Oh de ez így olyan gáz...! Egy-egy ilyen széthullás...nevezzük annak, mondjuk jelenleg kellőkép jól vagyok! Na szóval igen, egy ilyen után mindig unokahugimat hiányolom! Ilyenkor Ő a mencsváram! Sokszor mesélek a suliról (szerintem már fele osztálynévsort meg még egy rakat nevet tud! :D), szóval nagyjából képbe van! Csak az a baj, hogy ilyenkor nincs kéznél...! Merthát nem egyházba lakunk...! De ma mondjuk azthiszem találkozunk, mert megyünk le majd a mamához,mert ma van a szülinapja...! Legalábbis gondolom megyünk le...! Hiányzol ám Bubus rendese! Imádlak, nem akárhogy! ^^ <3 :*