Oké...el se hiszem hogy ezt pont neked mondom...Na de mindegy..most ez van...Szóval az a nagy büdös helyzet, hogy sétáltunk le a buszmegálóba vagy tököm tudja hova nem is ez a lényeg és poénkodtunk...egyszer csak elkezdi, hogy már majdnem 1 hónapja együtt vagyunk...és hogy majd mindig járunk egy hónapot aztán szakítunk majd egy évig...! És ezt így poénkodva mondta de azóta ezen kattogok....ez még viccnek is rossz...! Bele gondolni, hogy mi van ha nem csak viccnek mondta még rosszabb...!
De azért az érdekes hogy elértem arra a pontra hogy talán ha van 5 ember akiben  bízok és tényleg elhiszem amit mond...a többieknek meg...! Hát hogy mondjam?! Ha jót mondanak meg kedveset nekem/rólam akkor nem hiszem el egyszerűen...felőlem lehozhatná az illető a csillagokat is akkor se hiszem el neki...de ha rosszat mond azt azonnal...! És most ez így elég gázos, de az ő esetében is ez van...! Nem hiszem el mikor aztmondja hogy szeret, de az "ilyen" poénjait azonnal...!
Ez is elég ratyi hogy pont neked mondom ezeket...már bocs...de mikor ide írok akkor olyan mintha blogolnák...mintha egyszerre írnék mindenkinek és senkinek...! Ne értsd fére, nem azt mondtam hogy senki vagy! Na mindegy...
És amúgy mielött megszólalnál: én szeretem őt! A bizalom két külön dolog...! Szeretet van bizalom nélkül, bizalom viszont nincs szeretet nélkül!
Amúgy pedig úgy elhinném hogy tényleg, úgy isten igazából szeret...! De nem tudom....egyszerűen elértem arra apontra hogy nem bízok az emberekbe...! Pedig vannak apró részletek. és ne mond hogy azok nem számitanak, mert igenis...és nem azért mert én mondom vagy mert róla van szó hanem tényleg...! Mert nem tudott este aludni...ezt most had ne magyarázzam...mert mikor szóvátettem neki, akkor kaptam egy bukott mosolyos "ez nem ér"-t...hót cuki volt...de ezt most nem azért...hanem...na érted?! Hogy miattam nem tudott aludni...ja a történethez hozzá tartozik hogy az életbe 1. lementem hozzájuk...! És én vagyok a 3. csaja ott...és ezt azt az anyukája is megjegyezte "nem nagyon szoktak itt lányok lenni"! És nekem ez igenis sokat jelent...! 
Csak vááá...beleörülök...! Mármint ebbe a sok kételybe. Teszek rá, hogy a barátaim...tudod: azok a kamu emberkék az életembe...mit hazudoznak... lesz*rom...már elnézést...de ő...őt nem. Ő egy kamu gép, én ezt jól tudom...de mivel én nem vagyok az ezért nem tudom mikor kamuzik és mikor nem...! Nem is biztos hogy feltétlen tudni akarom...lehet hogy jobban fájna...! Mondjuk van valami olyan mondás, hogy az igazság egyszer fáj, a hazugság többször...de...fuuuh...! Kaptam már eléget köszönöm...!
Tudom most rohadt nagy szemét vagyok...! Nyafizok neked a pasimról miközben te engem...na igen..és neked nincs...mármint...! Tudom hogy köcsög vagyok. és sajnálom...de tudod...nincs kinek elmondanom...! Mondjam a lányoknak?! Mindek?! Halottam már ezerszer a véleményüket és nem tudok rajtuk kiigazodni és mint mondottam volt, teszek rájuk...elértünk erre a szinte...! Mit gondolsz suliba miért a Dávidnak meg a Florinak pofázok.Mert ők még ott vannak és fiúk így mellesleg...! És itt vagy te,akinek gépen keresztül írni olyan mintha blogolnék...kissé visszapofázos blog, de pont ezért érdekes. 
Na jólvan mostmár befogom, eleget dumáltam...! Kissé hegyibeszédre sikeredett...de most ez van...!