második idézet csomag
|
Nem fogok bocsánatot kérni azért, hogy nem az vagyok, akit te akarsz.. mert tudom, hogy valaki valahol vár rám, aki önmagamért fog szeretni.
|
|
|
||
|
Hazudj már valami szépet
Elhiszem majd az egészet Legyen kert és benne virágok Törpe is kell meg óriások És te is legyél ott kérlek Ha hívlak hazudni szépet Csak igazat ne! Az fájna Csak egyszer...utoljára |
|
,,Ha majd sírom mellett állsz
S engem többé nem látsz Írd a homokba csendesen Őt valaha szerettem..." |
"Látod azt a lányt? Mit látsz? Egy lányt, aki szép, okos, erős, szexy és szeretni való. Mit látnak mások? Egy lányt, aki viszonylag kedves, visznylag szép, okos, soha nem adja fel és mindent meg tud oldani. És én tudod mit látok? Egy lányt a tükörben, aki se nem szép, se nem okos, se nem kedves, aki esténként azért sír, mert semmi nem jön össze neki, mert nem tudja megcsinálni. Egy lányt a tükörben, aki már percek óta zokog."
Így szokott lenni a filmekben is: a legutolsó pillanatban, amikor a nő már éppen felszállna a repülőgépre, megjelenik az elkeseredett férfi, megragadja a nőt, megcsókolja, és nem engedi el, miközben a légitársaság alkalmazottai elnézően mosolyognak. Aztán jön a felirat: "Vége", és minden néző tudja, hogy azok ketten most már boldogan élnek, amíg meg nem halnak. "A filmek soha nem mesélik el, mi történik azután"Nem, a filmek nem erről beszélnek. Véget érnek, mielőtt a valóság elkezdődne.
"Becsukhatod a szemed azok előtt a dolgok előtt, amiket nem akarsz látni; de a szívedet nem csukhatod be, hogy ne érezz..."
Nem bánom a szenvedés pillanatait, úgy hordom magamon a sebeimet, mintha kitüntetések lennének, mert tudom, hogy a szabadságért nagy árat kell fizetni, éppolyan nagy árat, mint a rabszolgaságért - az egyetlen különbség az, hogy a szabadságért boldogan fizetsz, mosolyogva, akkor is, ha közben nyeled a könnyeidet.
Legszívesebben kikaparnám a szemedet,de tudod megérdemled hogy mindennap a tükörbe keljen nézned...
Legfőbb bajunk, hogy nem élünk a jelenben. Vagy a jövőn morfondírozunk, vagy a múltba tévedünk - a pillanatban sohasem vagyunk ott. Később még a közömbös percre is nosztalgiával emlékszünk vissza. A percet elszalasztjuk, nem örülünk neki. Mire örülnénk, a jelen múlt lesz, a kezünkből kifolyik. És folytatjuk, amit egész életünkben: az elszalasztott lehetőséget siratva szánalmasan nyavalygunk.
Jó pasikat a világ bármelyik sarkán találhatunk. A baj csak az, hogy a Föld kerek.
Olyan lány vagyok, aki simán végignézi a horrorfilmeket és nem ijed meg, de összerezzen valahányszor a piritós kiugrik a kenyérpiritóból.
Legkissebb gondomat is nagyobbra tartom annál, hogy ki mit mondott, vagy ki mit hallott rólam!
Csajok ... Hülye srácokba zúgunk bele, elkövetünk pár buta hibát, Szeretjük megjátszani a hülyét és hangosan röhögni, de, mi, lányok, egy dologban vagyunk igazán jók: erősnek maradni ...