Hetedik idézet csomag
A pólódnak mennie kell, de te maradhatsz
###
Sose hazudj az embereknek, mert akiknek képes vagy hazudni, azok általában azok... akik megbíznak benned

###
Igen, részeg vagyok. Te pedig gyönyörű. És holnap reggel én már józan leszek, de te még mindig gyönyörű.
###
Emlékszem, hogy amikor először találkoztunk, egyáltalán nem tetszettél.
(De hogy most? Az már más történet.)
###
Ennél már nem lehetne nehezebb. Úgy értem, ha tudtam volna, hogy amikor legutóbb láttalak, az volt az utolsó alkalom, megálltam volna, hogy elraktározzam magamban az arcod, a mozgásod, minden veled kapcsolatos dolgot. Ha tudtam volna, hogy az volt az utolsó alkalom, amikor megcsókolsz, akkor sosem hagytam volna abba.
###
Azt hiszem, ami a legjobban hiányzik veled kapcsolatban, hogy te elérted, hogy úgy érezzem, végre valaki akar, mintha az összes ember közül, akikkel találkoztál eddig, csak velem akartál volna lenni. És azt hiszem ez az oka annak, hogy ennyire beléd szerettem, mert olyan jó érzés volt, hogy valaki akart engem, de ami még fontosabb, jó érzés volt, hogy valaki olyan akart engem, mint te.
###
Amikor egy lány próbál öngyilkos lenni, de nem sikerül neki, akkor mindenki "a figyelemre vágyó k*rva"-nak hívja. De ha sikerül neki, akkor hirtelen mindenki elkezdi szeretni.

###
Ne legyél mérges rám, mert azt mondom, hogy nem érdekel. Azért legyél mérges, mert egyszer igen is érdekelt, csak te túl vak voltál, hogy észrevedd.
###
Már egy éve, hogy elmentél. Sosem gondoltam volna, hogy még mindig mindennap rád fogok gondolni.
###
Minden lány életében van egy fiú, akit sosem felejt el, és egy nyár, amikor mindez kezdődött.
###
Egy nap egy férfi leugrott a Golden Gate hídról.
Amikor az eset után a rendőrség elment átkutatni a férfi házát, találtak egy kis lapot, rajta a következővel:
"Ma el fogok sétálni a hídhoz. Hogyha valaki is rám mosolyog, nem fogok leugrani."
Most már figyelek arra, hogy mindenkire mosolyogjak.
###
Inkább legyenek rózsák az asztalomon, mint gyémántok a nyakamban.
###

Úgy tűnik, csak azokat a dolgokat veszítem el, amik fontosak számomra.
Vagy lehet, hogy csak miután elvesztem őket, azután válnak fontossá.
###
Ha ezt olvasod...
Gratulálok, életben vagy. Ha ez nem olyan dolog, ami miatt mosolyognod kellene, akkor nem tudom, mi az!
###
Amikor elveszítünk valakit, akit szeretünk, a legkeserűbb könnyeink felelevenítik minden emlékét azoknak az óráknak, amikor nem szerettünk eléggé.
###
A legrosszabb az egészben, hogy mennyire emlékszek mindenre veled kapcsolatban. Emlékszek minden kis dologra, amik miatt magad voltál: a második nevedre, a szemed színére, arra az ostoba félmosolyra, ami akkor jelent meg az arcodon, amikor valami vicceset mondtam de próbáltál úgy tenni, mintha nem lett volna az, és emlékszem a bizonytalanságaidra. Emlékszem mindenre, amit nekem mondtál: a családodról, az életedről, arról, hogy mit szeretsz csinálni. Még a helyekre is emlékszem: hogy hol voltam, amikor először bevallottad, hogy tetszem neked, amikor megfogtad a kezem és megcsókoltál, és hogy hol voltam, amikor eldöntötted, hogy már nem akarsz velem lenni többet. Mindenre emlékszem, és talán ez az, amiért valójában sosem tudok továbblépni, mert nem tudom elfelejteni, hogy abban a pár hónapban, amíg törődtél velem, milyen jók voltak a dolgok.
###

Még mindig hiszek benne, hogy egyszer csak hirtelen írsz nekem és bevallod az érzéseidet, amiket eddig elrejtettél. Ugyanazokat, amiket én is érzek. Hogy emlékszel minden kis aranyos dologra, amit érted tettem, és minden butaságra, amit mondtam. Hogy csak úgy írsz és azt mondod, én vagyok az egyetlen, akit akarsz. Az egyetlen, akire gondolsz. Szeretném ha azt mondanád, hogy az egyetlen ok, amiért elmentél, hogy féltél az érzéseidtől, vagy túlságosan is akartál engem. Csak valamit, ami még mindig odaadná a legcsekélyebb darabka reményt.
###
Csak akkor fáj, amikor elkezdesz úgy csinálni, mintha nem fájna.
###
De utána ráébredtem, hogy valami olyanhoz ragaszkodom, ami már nem létezik. Az a személy, aki hiányzik nekem, már nem létezik többé. Az emberek változnak. A dolgok, amiket szerettünk, és amik nem tetszettek, változnak. És igazából kívánhatjuk egész álló nap, hogy bárcsak ne változtak volna meg, de mindig is meg fognak.
###
Már szinte szégyelled magad, amiért valaki ilyen fontos lehet számodra. Hogy nélkülük semminek érzed magad. Senki sem képes megérteni, hogy ez mennyire fáj. Reménytelenül érzed magad, mintha semmi sem tudna megmenteni és amikor vége, és eltűnt, már majdnem azt kívánod, hogy újra tied legyen az a sok rossz, mert így tied lehetne a jó is.

###

Igen, de mindig lesznek olyan kínos pillanatok, amikor egymásra nézünk és eszünkbe jut, hogy milyenek voltak a dolgok régen.
Türelmesnek lenni és várni a megfelelő pillanatra, aztán meg elfogadni, hogy valójában a semmire vársz.
