Gáz, de ez van! :D
Halihó!
Nemtudom mi a rosszabb: a problámám vagy az hogy ezt most tényleg beismerem?!
Szóval az a nagy helyzet hogy...Asszem hiányzik a Zizi gyerek..! Ez gáz! Azthiszem valamilyen szinten sikerűlt megbarátkoznom vele, miután a körhintán lekiabáltam a fejét (a hangos zene miatt), hogy egy puhány...meg nevetgéltünk...mondjuk én minden alkalommal szekáltam és fogom is...de akkor is!
Na oké, ez nagyon gáz! :D Folyton az ablakot figyeltem minden kinti neszre ( most nem mert nagyban zenéthallgatok és nem sok mindent hallok), hátha Ő cangázik erre...!
Unatkozok, kell ki hülyítsen.. avagy fordítva...! :P
Amúgy ma voltunk tecsoba meg egyébb ilyne vackokba...hát...az egyik üzletbe a Marcsi elment a gyerek ruhákhoz én meg maradtam pulcsikat nézegetni, aztán mikor meguntam mentem a gyerekrészlegre...a Marcsit nem láttam ott..3x mentem végig az egész üzleten... a fejembe már mindenféle rém ötletek voltak...bevalom öszintén az is megfordúlt a fejembe hogy itt hagyott...tudom ez hülyeség, de más magyarázatot nem igazán tudtam...A lábam remegett a gyomrom tartalma valahol a torkomba...szóval kész kivoltam, tökre bevoltam pánikolva...gondoltam arra is, hogy valakitől kérek telefont aztán szólok apának hogy szóljon aMarcsinak (otthon hagytam a telóm és fejből csak apa számát tudom...de azt kiskorom óta!), de az is megfordult bennem hogy kimegyek a kocsinkhoz a parkolóba és ott megvárom ( de ez mégnagyobb hülyeség, hiszen Ő elöbb úgyis az üzletbe keresne)...ezen gondolatok közepette várakoztam a az ajtó és az eladó pultmellet hátha odajön...ennek valahogy nagyobb értelmét láttam mint az előző tevékenységeimnek mikor ugyanis céltanúl bolyongtam és simitóttam végig a ruhákat (hogy úgy tünjön mintha kicsit is foglalkoznák velük) közben pedig reménytelenűl kapkodtam össze-vissza a fejem...! A legrosszabb az egészben (ráadásként) az volt hogy minden emberrel többször belefutottam (főként egy full leopárd mintás öltözékben lévő nőbe...) Ja és volt egykiskölyök is aki midig elcsavargott az anyukájától de mindig visszatalált (mindig más "ilyesztő" maszkban)...Aztán volt egy pillanat (valahol a rengeteg meltartó környékén elhaladva) mikor a sírás kerülgette...de végigmentem utoljára minden...sehol senki...vagyis Ő sehol...! Onnan a semmi végéről indulok vissza tök csalódottan, kétségbe esetten, "most mi lesz?!" hangolattal, falfehér arcal (ütközben puszta kiváncsiságból belenéztem egy tükörbe)...és egyszer csak... "Kicsi!"...Azonal megpördültem és ott ál velem szemben...!Fuh basszus...én úgy megkönnyebültem...! Mondjuk mégjobban elkezdett remegni a lábam (legalábbis akkor figyeltem fel rá úgy igazán) és könybelábadt a szemem... de nem akartam hogy észreveggye ezért visszafolytottam és remegő hangal, hamis mosolyal csak annyit mondtam hogy "te nem tudod min mentem keresztűl!" Utána röviden felvázoltam hogy mi volt...de úristen...tök para volt...! :(
