28.

2014.11.19 18:26

"Nem az arcod tetszik, hanem a kifejezés, ami rajta ül. Nem a hangod, hanem amit mondasz. Nem az, ahogy kinézel ebben a testben, hanem az, amit teszel vele. Te vagy gyönyörű.

 

Rosszul esik, hogy Te nem emlékszel arra, ami nekemörök emlék marad.

 

- Felírhatok még egy embert a kit vesztettem el listámra....
- Engem arra a listára írjál, akiket nem fogsz! Ugyanis nem hagyom magam lerázni. Lehet akármilyen fóbiád, paranoiád vagy üldözési mániád. Majd max látogatlak a diliházba vagy együtt fekszünk be! De nem hagylak magadra!
 
 
Ismerd csak be..te is vártál már olyan személyre, akiről tudtad, hogy nem fog visszajönni hozzád. Vagy talán most is várod?
 
El tudnál egy dolgot magyarázni ?
Hogy csináltad?
Hogy tudtál tovább lépni?
Hogy tudtál mindent elfelejteni , ami a miénk volt?
Hogy törölted ki ezt az összes emléket a fejedből?
Kérlek magyarázd el, mert nekem nem megy .. nem léptem tovább és nem felejtettem semmit.
 
Régen azt gondoltam, hogy az a legrosszabb, ami történhet velem, ha egyedül maradok. De ez nem igaz. Az a legrosszabb, ha olyanokkal vagyok körülvéve, akik között egyedül érzem magam.
 
Kíváncsi lennék, hogy nem látod vagy csak nem akarod látni, hogy teljesen odavagyok érted.
 
És akkor bekattan : soha nem kellettél neki. Egyre inkább fájni kezd, hogy egy senki voltál. A pillanatok, amikor elmentetek egymás mellett.. mintha semmi sem történt volna. Mintha nem is ismertétek volna egymást. Eltűntek a lepkék, helyette ott az érzés, hogy nem vagy elég jó.. Ez a legrosszabb tudat, hogy ő volt neked a minden: az első gondolatod reggel és az utolsó elalvás előtt..a személy akiről mindig álmodoztál, és ennek a személynek te nem jelentettél semmit.
 
A barátság legnagyobb próbája kiállni egymás mellett akkor is, amikor egyikőtök a világ legboldogabb embere, és nincs ideje a problémákkal foglalkozni, miközben a másik éppen darabokra hullik, és eltaszít magától mindenkit.
Szóval neki van időd visszaírni, de nekem nincs. Értem..
 
Tudod mire vágyom igazán? 
- hogy valaki büszke legyen arra, hogy az övé vagyok.
 
 
Belegondoltál már abba, hogy vajon hány olyan van 
aki félt elárulni, hogy szeret valakit, így az az ember akit szeretett sose tudta meg?
 
 
Néha elgondolkozom: vajon lenne olyan akinek hiányozna a blogom,ha abbahagynám?
 
Téged is csak mutatóba kaptalak a sorstól,hogy ilyen lehetne, de nekem sose lesz.
 
Én csak azt szeretném,ha boldog lennél.. velem
 
Nő vagyok.
Nem tudom mit akarok.
De megőrülök, ha nem kapom meg.
 
 

 

Vissza