27.

Megbántom az embereket azzal, hogy nem hiszem el, hogy szeretnek.

 

" Köszönöm. Megtanítottátok nekem, hogy az élet nem áll meg, megy tovább, nem vár meg, nem érdekli, hogy mi van velem. Egyszer talán újra bekerülök a látótérbe, talán. De ez sem biztos, ahogy az sem, hogy változnak majd a dolgok. Csupán egy ember leszek, aki mindig is voltam, aki nem számított, vagy talán igen, de annak már rég vége, s talán nem is fogok sohasem. Talán egyszer mégiscsak fogok valakinek. Valaki talán szeretni fog… "

 

Nagyon fontos, hogyha az ember bármennyire is egyedül akar lenni és bármennyire is azt mondja, hogy "hagyjatok békén", mindig kopogjanak. Mert a kopogás az megnyugtat. Tudod, hogy ott van veled valaki és kopog még akkor is, ha nem engeded be!