23.

 Már nincs kulcsod a szívemhez! Lecseréltem a lakatot...

 

Lehet, hogy az érzelem annyira erős, hogy a test nem tudja féken tartani. A lélek és az érzések átveszik az irányítást, és a test sírni kezd.

 

Egyszer egy éjszakán te is fogsz majd sírni, s kijössz a temetőbe síromat megnézni. Síromon egy kismadár panaszosan zengi; Itt nyugszik, ki veled boldog akart lenni! :/

 

Mások azt látják vidám vagyok. Mindenki irigyel, azt hiszik boldog vagyok! Pedig nem így van, ez csupán a látszat, nem is sejtik, hogy belül valami nekem is fájhat.!

 

 Az ember olyan, hogy ha ott van az adott helyzetben, nem tudja tökéletesen értékelni azt. Csak akkor jön rá, milyen értékes volt, amikor az már csak emlék.

 

 Mit gyűlöl az ember leginkább? Nem azt, amit soha nem kapott meg, hanem amit egyszer megkapott, de nem tudott megtartani.!

 

Ha szeretsz valakit, ne engedd el anélkül, hogy ezt tudatnád vele!

 

Ne rágd magad a múlton! Hidd el; ami egyszer volt... Többé már nem lesz.

 

...A miénk egy befejezetlen tündérmese marad örökké*

 

Nincs annál rosszabb, mikor azt érzed, hogy nem voltál elég jó annak, aki neked az egész világot jelentette_!

 

Amikor megölelt, rájöttem... Nem tudom elviselni, hogy csak barátok vagyunk! :(

 

Mindenki találkozik egyszer élete emberével, de kevesen ismerik fel időben.

 

 Emberi törvény kibirni mindent, és menni minidg tovább, még akkor is, ha nem élnek már benned remények és csodák.

 

Újra tanulok mosolyogni... És nem is olyan könnyű_!

 

Olyan búcsú lesz ez, amitől én fogok majd sírni, mert ha ennek fogom hívni... Nem fogom kibírni! :/

 

Valakinek meg kell halni ahhoz, hogy mások megbecsüljék az életet...

 

 Az fáj a legjobban, hogy ilyen hamar túlléptél rajtam_!

 

Ha valaki nem emlékszik a múltjára, akkor nincs jövője sem!

 

Nem kerülöm... De nem is keresem!

 

Szerettem én őt valaha? Vagy csak a fájdalmat szerettem, hogy pont azt akartam, akit sohasem kaphatok meg? 

 

 Az összes hazugságod közül a *szeretlek* volt a kedvencem_!