A végzet kétféleképpen is elpusztíthat minket: ha nem teljesíti be a vágyainkat, vagy hogyha teljesíti.
Nem lenne nagyszerű, hogy ha elszúrnánk valamit, azonnal rájöhetnénk, hogy mitől voltunk olyan mocskok, és rögtön helyrehozhatnánk a kárt? Persze az lenne a legjobb, ha eleve elkerülhetnénk az ostoba döntéseket. Ha rászánnánk egy percet, hogy a járulékos veszteségekre gondoljunk és arra, amit ez mások életében okoz. Ha már késő, csak annyit mondhatok: sajnálom!
Épp ez a lényeg a megbocsátásban. Csak akkor jár, ha kéred.
Isten nem azt akarja, hogy boldogok legyünk, hanem hogy erősek.
Néha ki kell lépni a biztonsági zónából és kockáztatni, hogy sikeres lehess.
A valóság nem válik semmissé csak azért, mert már nem hiszünk benne. Ahhoz túl makacs.
- Szerelmes vagy belém? Miért?
- Hidd el, gőzöm sincs, de így van.
Időnként nem az az érdekes, hogy megkeresd a választ, hanem hogy megtudd, miként reagálsz, amikor rájössz, hogy nincs válasz.
Amint valaki hatalomra tesz szert, elveszti barátait.
A jövő olykor a múlt ismétlődése.
Inkább teszek valamit és hibázok, mint hogy féljek cselekedni.
Sose kezdj harcba, de mindig fejezd be.
Sajnálatos módon, míg minden válasz felelet, nem minden felelet válasz.
Az enyém vagy, s én a tiéd vagyok. Ha meghalunk, hát meghalunk. De előtte élünk.
Választás mindig van. Csak azért mondjuk, hogy nincs, hogy megnyugtassuk magunkat a döntésben, melyet már meghoztunk.
Amikor az igazság túl kemény ahhoz, hogy feldolgozzuk, néha a legjobb, amit tehetünk, hogy nem beszélünk róla, és helyette csak élvezzük egymás társaságát.
A szerelem könnyen megőrjíti az embert. Ráveszi őt ostobaságokra. De a szerelem fájdalmas is lehet, mert tudják, nem ésszel választjuk a másikat. A szívnek nem lehet parancsolni.
Hiába erőlködünk, néha még a legjobbak is megvadulnak, és ilyenkor kell valaki, aki szeret és segít feléledni.
Nagy dolgok csak fájdalmon és küzdelmen keresztül születnek
- Nem hittem volna, hogy lehet szörnyűbb annál, mint egyedül maradni az éjszakában.
- Pedig van. Egyedül maradni a tömegben.
Nem a válasz a félelmetes, hanem ha elfogynak a kérdések.
Mindannyian múltunk rabszolgái vagyunk
A múlt kísért, a jelen összezavar, a jövő halálra rémít.
