21.

Ha leesel egy szikláról, próbálj meg repülni. Nincs vesztenivalód.

 

Az embereknek reményre van szükségük, de csak a félelemben bíznak.

 

A családra mindig számíthatsz. De mi van, ha elveszíted? Akkor mit csinálsz?

 

Néha a közelséggel csak nő a távolság.

 

Irigylem azt, aki hisz. Úgy tudják, hogy létezik valami. Csodás lehet úgy élni, hogy nem félnek.

 

A tudomány a tudás és az ismeretlen határán munkálkodik. Nem félünk elismerni, ha valamit nem tudunk. Nincs ebben semmi szégyellnivaló. A szégyen az, ha úgy teszünk, mintha mindenre tudnánk a választ.

 

Időnként, amit nem mondanak, ugyanolyan fontos, mint amit hallunk.

 

Igazából senki sem hal meg. Érdekel, miért? Ezentúl is ott élsz mindenkiben, aki valaha is ismert téged, akire hatottál, nem számít, mennyire. (...) Beszélnek majd rólad, sosem felejtenek el, mert sosem mész el... sosem fogsz meghalni; ugyanis szerettek és szerettél.

 

Az vagy, amit látsz. Egy disznó szeme mindenütt disznókat lát. Ha Buddha szemével nézel, Buddha vagy. Ha pedig szörnyeteget látsz, valójában te magad vagy az.

 

Aki nem tudja, hogy ezt a kis világot te nagyobbá teszed, az nem érdemel meg téged.

 

 

A remény jó módja annak, hogy pofára ess!

 

Csak az bűntelen, aki képes a teljes megbocsátásra.

 

A megérzés egy kis hang, amely megsúgja, hogy ki barát és ki ellenség. Kit tarts kartávolságra, és kit magadhoz közel. De túl gyakran zavar meg a félelem, a kétség és makacs reményeink, amiért is nem hallgatunk a megérzéseinkre.

 

A megérzés adomány, ugyanakkor átok is lehet. Egy jelzés, ami olyan helyről érkezik, amit jobb felfedezetlenül hagyni.

 

A barátok örömet szereznek egymásnak, biztatnak és támogatnak. Erről ismerszik meg egy jó barát.

 

A nagy szerelmeknek két fontos napja van: amikor találkozol életed szerelmével, és amikor elveszed feleségül.

 

Ne meghalj a barátaidért. Élj értük!

 

A szerelem a legerősebb érzelem. És ezért a legveszélyesebb is.

 

Azok számára, akik hisznek a feltámadásban, a halál mellékes. Az nem a vég, hanem egy új kezdet... egy második esély, egy találkozás.

 

A vér szerinti kötelék éppoly elszakíthatatlan, amilyen örök. De a választott kötelékeink határozzák meg az utat, amit járunk kell.

 

Végzet... a hit abban, hogy az élet értelme egyetlen cél és hit a sors kezében.