18(+...na jó nem...! :D)

Egy olyan szemét és tetves világban, ahol még csak egy igaz barátja sem lehet az embernek, már az is nagy vigasztalás, ha egy igaz ellenséget talál.

 

A csillagokat bámulom. Olyan rengetegen vannak.  Hiába ragyognak azonban annyira közel egymáshoz az apró fénypontok, pontosan tudom, hogy fényévekre vannak egymástól. Olyan messze léteznek egymástól, hogy nem érezhetik a társaik melegét, pedig mindannyiukat lángoló anyag alkotta. Pontosan ez a csillagok titka. Végső soron egyedül vagyunk. Nem számít, hogy milyen közelinek tűnsz, senki más nem érinthet meg.

 

A kapcsolat hiánya a többi emberrel furcsa hatással jár. Úgy érzed, elkülönülsz, idegen vagy - mintha távolról figyelnéd az emberi fajt.  Egyedül éreztem magam, egyetlen levél voltam, amely mérföldekre hullott a nagy közös kupactól.

 

Néha jó, néha rossz, néha nem.
Néha nem foglalkoztat semmi sem.
Végül minden végső helyére kerül,
maradok - ott, ahol voltam - egyedül.

 

 

A sötétedő eget csodálta, ahogy kifeszített, fekete sátortestét elárasztották a csillagok. Szomorúan mosolygott magányán, de nem sírt, piszkos arcára már odaszáradtak a rég elhullatott könnyek. Csak nézte az eget, hangtalan, lágyan menetelt az idő a képzelet indás vaskapui mögött.

 

 

Milyen nagy különbség van aközött, ha azt mondom, ma is egyedül voltam, vagy azt, hogy a mai délutánt magammal töltöttem.

 

Ha az élet magadra hagy, nem véletlenül teszi. Célja van vele, tanítani akar, segíteni, ugyanis zajban nem hallod meg azt, amit meg kell hallanod - de aki egyedül van, annak kinyílik a szeme, az mindent látni fog. Látni fogja a leckéket, az okokat, és a szívét - a saját szívét.

 

A bizalom olyan, mint egy tükör: ha eltörik, megjavíthatod, de a tükörképen akkor is látod a törést.

 

Őszintének lenni nem azt jelenti, hogy kimondhatsz bármit, amit és amikor akarsz, hanem hogy igaz az, aminek a kimondására elszánod magad.

 

Ha a szívünkben bízunk, akkor kockáztatjuk a legtöbbet. Legjobb, ha az egyetlen, akiben megbízol, az saját magad.

 

Nem mutatom meg magam teljesen. Mindenki annyit kap belőlem, amennyit megérdemel. Bizalomért jár a bizalom.

 

Mindig kérdőjelezd meg, kihez vagy hűséges. Akiben megbízol, elvárja, a legnagyobb ellenséged megkívánja, és az, aki számodra a legfontosabb, kétség nélkül kihasználja.

 

Ahhoz, hogy megbízz valakiben, először is önmagadban kell megtanulnod bízni.

 

Aki könnyen ígér, az iránt megrendül a bizalom.

 

Senkit sem lehet igazán jól ismerni. Valójában a bizalomtól függ minden.

 

Én szerettem a testvéremet. (...) Nagyon szerettem őt, de végül nem tudtam mellé állni... Képmutatás azt mondani, hogy szeretsz valakit, és mégis találsz hibát a cselekedeteiben? (...) Ennek a kérdésnek nem volt semmi értelme. A szeretetben nincsenek szabályok vagy előírások.

 

Testvérek között hamar átadódnak a titkok, soha nem maradnak egészen rejtve.

 

Erre valók a testvérek. Hogy szekálják egymást, hogy megnehezítsék egymás életét. A gyerekek ebben nőnek fel, és ettől edződnek meg. Ez adja az alapot a felnőtt élethez.

 

Menny és pokol között járok most a purgatóriumban. Életem vajon így fog eltelni? Amikor meglátom arcodat, a mennyek kapuja nyílik meg előttem, és a boldogság felé haladok, míg távollétedben a pokol tüze izzítja lelkemet. Lángolok, éget a sors vesszőcsapása.

 

Nincs értelme szívvel-lélekkel harcolni, ha nincs kiért.

 

Hiányzik nekem bármi is? A jövő.  Az, ami nem történt meg. A véletlenek, melyek belefolynak az életbe, a napok, amelyek majd eltelnek, olyan dolgok eredményei, amik már rég elkezdődtek; minden, amit valamiképpen az irányít, amire én vágyom. Ez az, ami hiányzik, amit nem ismerek: a jövő.

 

Egy igazi álmodozónak fel kell készülnie arra, hogy minden áldozatot meghozzon az álmaiért. Még ha ez azt is jelenti, hogy fel kell áldozza önmagát.

 

Harcolj az álmaidért, de egyúttal érezd át az is, milyen szerencsés vagy amiatt, amid van.

 

Ha a hozzám közel állónak rossz kedve van, akkor az enyém már nem is olyan érdekes, az a dolgom, hogy segítsek, ahogyan tudok.

 

Most arra vágynék, hogy ne legyen arcom, legyek olyan, mint egy összegömbölyödött sün, amelyik este kel csak útra az utcai árkokban, óvatosan felkapaszkodik a parton, és a csillagokba dugja szürke orrát.

 

A szívfájdalom (...) sosem múlik el teljesen, csak csillapodik. A minden lélegzetvétellel érzett éles, lüktető fájdalom végül tompább fájdalommá változott, amiről az ember megfeledkezhet, de sosem törölheti ki teljesen a tudatából!

 

 

 

Ha valakit közel engedsz, belehalsz, amikor lelép.

 

 

Minden nyárnak vége van egyszer. Beszélhetünk és megjátszhatjuk, amit akarunk, de ezen úgysem változtathatunk!

 

 

Olyan voltam számára, mint egy rossz szokás, amivel egyik napról a másikra felhagyott.

 

Az együtt töltött időnk, rövid közös életünk szólama elhalt, ahogy a zene elhallgat, ha lejár a lemez. És nem marad más, csak a csend.

 

Ha döntesz, dönts. Erősnek kell lenned, ki kell bírnod. Még egy lépés, meg még egy. Menni fog. Csináld végig. Magadért, a boldogságodért, a jövődért. Mert az, ami rád vár, a fájdalomnál már csak jobb lehet.

 

Én jöttödre vártam, s te megérkeztél. Jöttödre vártam, s tudtam, aki érkezik, tovább is áll. S hogy a kettő között a szívemen áthaladtál? Részemről a szerencse.

 

Meg kell nyomnod a "Törlés" gombot azon a fájlon, amelyen te vagy és ő. Majd utána be kell lépned a kukádba, és a "Végleges törlésre" kell kattintanod.