16
2014.06.29 17:24
"Azok, akik sokszor csalódnak az emberekben,megkeményítik a szívüket,és elhatározzák,soha többé semmit nem várnak el a többiektől,hogy ne kelljen újra csalódniuk."
"Csalódtam sok mindenkiben és legjobban én sérültem. Csak egy kérdés:Mi értelme bízni az emberekben?."
"A csalódások valójában csak erősítenek.Színesítik az utat, és megmutatják saját erődet.Azt amiről néha megfeledkezel,azt,amit néha figyelmen kívül hagysz."
"Mikor szeretsz valakit,igazán szereted őket,legyen az barát vagy szerető,feltárod előttük a szíved.Egy olyan részedet,amit senki másnak nem adsz,nekik adod,és egy olyan részbe engeded őket, amit csak ők tudnak megsebezni.Szó szerint átadod nekik a borotvát térképpel,hová vágjanak a legmélyebben és legfájdalmasabban a szívedben és a lelkedben,és amikor belevágnak,az tönkretesz,mintha kivágnák a szívedet.Ott maradsz meztelenül feltárva,azon tűnődve,vajon mit csináltál,hogy ekkora fájdalmat akarnak okozni neked,mikor mindössze annyit tettél,hogy szeretted őket."
"Minél jobban bízol,annál jobban csalódsz!"
"Azt mondott megváltoztam?Nézd meg,hogy hány emberben csalódtam.Hogy hányan vertek át,használtak ki,röhögtek rajtam a hátam mögött.Igen,más lettem.Már nem bízok az emberekben.Nem engedek közel magamhoz senkit.Félek bízni.Félek szeretni.Ezt tették velem az emberek.Igen rohadtul más lettem."
"Nem fogok hinni többé az emberekben,mert egy ember becsapott.Gyűlölni fogom azokat,akik elrejtett kincset találnak,mert én nem találtam meg az enyémet.
"Becsukom a szemem és megint rád gondolok,de nem nyitom ki soha,mert tudom,hogy csalódok."
"Nem vagyok az a típus, hogy kiboruljak és sírjak. Mert sosem engedem szabadjára a szívemet mióta te össze tiportad..."
"Hát láss olyannak, amilyen valóban vagyok. Nem én hazudtam, ha szemed csak a részt látta bennem, és a jóban, mely részem, ismerni vélt engemet. Álmoddal mértél; én az álmodónak mit mondhatok? Ne légy a börtönöm! Csalódtál, de ne tarts engemet csalónak, amiért álmaidhoz nincs közöm."
"Amikor én azt mondtam, hogy örökké szeretni foglak, akkor nem vicceltem.. és tessék, még most is szeretlek.. pedig tudom,hogy te már nem.."
"Bármit teszel hidegen hagy,mert mától csak egy idegen vagy."
"Arra gondolunk legtöbbször, akit legjobban szeretnénk elfelejteni."
"Fáj, hogy mással látlak..Fáj, hogy másnak mondod, hogy imádlak..Fáj, hogy neked adtam a szívem és te csak játszottál..Fáj, hogy tudom te csak kihasználtál...Fáj, hogy tudom te már másra vágysz...Fáj, hogy tudom te már messze jársz...Fáj, hogy még mindig szeretlek...Fáj, hogy téged sohasem feledlek..."
"Tudom, nagyon tud fájni egy váratlan szó, s kiderül, Ő már mást szeret, és csak meghalni volna jó."
"Talán nincsenek megfelelő pillanatok..válaszok..talán csak el kell mondanod mi bánt olyan nagyon.."
"Megy az idő. Túl gyorsan megy. Csak Én maradok itt. Csak Én nem tudok tovább lépni. Csak Én nem tudok a jelenben élni. Csak Én nem tudom hátrahagyni a múltat. Csak Én nem tudlak elfelejteni. Csak Én nem.."
"Az érzés, hogy nem jön vissza többé... a könnyek, melyek hiába születnek, az emberek, kik örökre szeretnek, a szívek, melyek soha nem feledték, a szívek, melyek egykor még őt szerették, az elmúlás, az elmúlás az, mely mindenről tehet... az is, melyet elűzni végleg nem lehet..."